Valljuk be, „divat” manapság szidni a karácsonyt. Sokan vannak azon a véleményen, hogy az egész nem szól másról csak a vásárlásról, pénzköltésről és lehúzásról, mintha csak a fogyasztói társadalom kötelezettsége lenne ez az ünnep. Órákon sőt napokon át boltról boltra járkálni a tökéletes ajándékot keresve, ezt a legtöbben nyűgnek érzik. Bevallom nagyon sokáig én is így gondoltam.
Bezzeg régen, gyerekként mennyire vártuk ezt az ünnepet. Főként az ajándékok miatt, de azért nemcsak erről szólt. Szerettünk díszeket készíteni a karácsonyfára, levelet írni a Jézuskának a kívánságainkról, közösen a családdal süteményt sütni stb. Nagyon kicsi gyermekként a csodát láttuk benne, nem értettük hogy teremhet oda varázslatos módon a fa alá a meglepetés. Epekedve vártuk a Jézuskát, elbújtunk, mert akkor nem jön, ha figyeljük :) Nagyobb gyermekként, amikor már tudtuk, hogy nem létezik a Jézuska és a Mikulás már ravasz módon kutatni is kezdtünk az ajándékok után, nem bírtuk kivárni a Szentestét, de azért meglepett arckifejezést vágtunk, amikor kibontottuk a csomagot. De ez még így is jó volt és örömteli, együtt volt a család, ettünk, ittunk, fát díszítettünk, ajándékoztunk, megnéztük századjára a Reszkessetek betörőket.
